2018. május 30., szerda

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket:Robin O'Wrightly

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket

Az egyik új post ami, hetente egyszer fog megjelenni a blogomon. Elsőként szeretném nektek bemutatni Robin O’Wrightly szerzőt. Akitől Andrea & Andrea és Tripiconi történetet olvastam, jelenleg Krencz Nórával közösen egy webregényen dolgoznak. Köszönöm Robinnak, hogy bemutatkozott nekünk. Bízom benne, hogy ezzel az új rovattal még közelebb tudom hozni az olvasókat a szerzőkhöz. Izgatottan várom, hogy nektek, hogy tetszik az új rovat. Mit gondoltok erről.





Robin O'Wrightly



A nevem

A szerzői nevem csak az egyik személyiségem, mert több is van a könyves világomban, tekintve, hogy írás mellett illusztrálok, szöveget gondozok, és nyomdai formába készítem elő a könyveket. Ezért egyrészt tőlük elkülönítendő választottam ezt az uniszex nevet, másrészt, hogy objektíven, entitásomtól és nememtől függetlenül szemlélhessék a műveimet, harmadrészt meg, mert imádom az (ál) neveket, kreatív felhasználásra például, gyűjtöm is őket.


(Saját könyv)

A kezdetek

Születésem óta grafomán lehetek szerintem, de rajzban 2,5 éves korom óta, írásban 12 éves korom óta van nyoma. Reneszánsz ember apukám és billentyűmágus anyukám jóvolta, illetve hatévnyi könyvkiadói tevékenységem is folyamatosan vezérelt az íróság felé. Amióta tudok, olvasok is, amibe beleszerettem, így rájöttem, ha írok, akkor mindig lesz mit olvasnom. 2003-ban ismerkedtem meg a blogolással, 2007-ben pedig elkezdtem írni újságoknak, kiadóknak is. 2011-ben írtam meg első regényem, 2017 óta pedig eltökélten, teljes időben, hivatásos szerzőként írok.

Az irodalmi hitvallásom

Az íróságom célja

Műfajban mindenevő vagyok, regényeket, dialógusokat, jeleneteket, novellákat és néha verseket osztok meg. Étoszom, hogy minél több zsánerben és célcsoportnak írhassak, mert azt vallom, hogy mindannyian egy nagy étlap választéka vagyunk, ahol ugyanúgy keresik a levest, mint a desszertet, vagy a főételt, mint az egytálételt. Szeretném, ha minden szinten, jó étvággyal fogyasztanák a munkáimat. Tudom, hogy az írás egy korszak, és remélem, hogy életfogytiglani.  Ezért ezen túl szeretnék úgy haladni az írással, ahogy a legjobb, és célom kiadni a könyveimet, ismertté válni, pénzt is szerezni belőle, aztán apám életművét öregbíteni, boldoggá tenni a kölyköket, meg a szüleiket is. Úgy érzem, ennek egy része már megvalósult, szóval jöhet a gazdagság és a hírnév.

(Saját könyv)


Az íróságom oka

Számomra életmentő, túlélő terápia a betűvetés, hogy ne bolonduljak meg (bár már lehet, hogy késő és hogy fennmaradjon belőlem valami akkor is, ha már az unokáim is az Elíziumi Alkotótábor tagjai lesznek… Túl vagyok számos könyvön, és előttem, van tervben még egy rakás másik, nagyon remélem, még sokáig alkothatok. Ami jön, fogadom, ami megy, engedem.




Kiadott könyveim (sorrendben)




- Álomtalanítás
/már nem elérhető, új formájában a #Wetoo-ban van jelen/













Készülőben lévő könyveim (tervezett sorrendben)




- #Wetoo2 – Testcserés számadás
- Mexerelem (triplán eszetlen szerelem)

Amit még rólam tudni érdemes

Megszállott vagyok: bárhol, bármikor és bármire képes vagyok írni, ha hagynak. Persze úgy nézek ki, mint aki ezer fokon pörög, de azért ez nincs így. Van, amikor legyőz a fáradtság, akkor alszom, ha tehetem. Írói válságot pedig vagy az Egy mondat per nap-módszerrel gyógyítom, vagy mást csinálok, amíg el nem múlik.
De a legjobb írói tanács, amit valaha kaptam: „írj mindennap legalább egy mondatot!” Ugyanis ez bevált. Nem biztos, hogy belekerül bárhova is az a mondat, de írni kell. Nem biztos, hogy mindennap, de rendszerességet be kell vezetni, mintegy rutinként.
A legrosszabb megjegyzés, amit kaptam: „tuti, hogy tőled nem olvasok el semmit”. Mit reagáltam rá? Én ezekkel nem foglalkozom. Nem kötelező tőlem olvasni, van ezer más könyv és író. Olvasson mást, és legyen boldog. :) Mind egy étteremben ülünk, és így is, úgyis "eszik valaki a főztünkből". :) Én meg szeretek "betűlevest főzni."
Na, a valóságban nem! Bármit megcsinálok a konyhában, csak főzni ne kelljen! :D De szerencsére a férjem a konyha varázslója, és nagyon szereti csinálni, én meg cserébe kibírom, hogy utána atomtámadást kell mosogatás formájában elhárítani. Mosogatni szeretek, közben nekem is támadnak sztoriötleteim, mint Agatha Christie-nek. Azt nem garantálom, hogy olyan jók, de... Jönnek. ;)
A családom az első számú támogatóm: a gyerekeim az ifjúsági sorozatom bétái, a férjem pedig a felnőtt könyveimet is olvassa. Még nem vágta a falhoz egyiket sem, szóval azt hiszem, kedveli, pedig ő nem olvas el akármit. :)
A könyvalkotást egészében szeretem, de talán az írást magát kedvelem az egészben a legjobban. Aztán a rajzolást az írás mellé, ahogy inspirálódom. A legvégén pedig a borítótervezést és a tördelést, vagyis az előkészítést a nyomdába. Ezeket, ha tehetem, én készítem el. Szöveggondozással is foglalkozom, de a saját hibáimra nyilván vakfoltos vagyok, ezért ezt kiadom másnak. Ami kevéssé az asztalom, az a marketing, de hát azt is csinálni kell. Csak akkor olvasnak, ha ismernek, és tudják, hogy tőlem olvashatnak, ez pedig hirdetés nélkül nem megy. :)
Legvégül, de nem utolsósorban, szeretek találkozni az olvasómmal. A dedikálásokat ezért is kedvelem, mert ha csak pár perc is adódik, de van lehetőség beszélgetni kicsit. Remélem, a Könyvhéten, június 10-én 15 és 16 óra között, a 141-es standon, az Imádom a Könyveket / Tuan Kiadó asztalánál lesz rá lehetőségem. Már alig várom! :)

Alkotói profil