2018. május 18., péntek

Gergely Melinda: Új életre ébredve (Beleolvasó)

Meghoztam Gergely Melinda: Új életre ébredve c. könyvből 5-ig részét. A könyv első részéből hoztam egy kis részletet. Bízom benne, hogy tetszeni fog a következő két részlet.

Jó olvasást!


Gergely Melinda: Új életre ébredve




Tartalom:

 Csupán néhány embernek adatik meg az a lehetőség, hogy tiszta lappal, elölről kezdje az életét. A fiatal és gyönyörű lány már akkor tudja, hogy egy egészen új életre nyitotta ki a szemét, amikor felébred a hatalmas, isten háta mögötti birtokon. Emlékek nélkül, összezavarodva teljesen rá van utalva a megmentőjére, Krisztiánra. Egy komor és megkeseredett férfira, aki csúf arca ellenére szinte első perctől kezdve beférkőzik a lány szívébe.


Részlet a könyvből
(Szerző engedélyével)



- Ez meg, hogy lehet? - kérdezte elszörnyedve.
- Ezt sajnos nem tudjuk -válaszolt kimérten az orvos, bár a lány biztos volt abban, hogy valamit eltitkol. - Eddig infuzión át kapta az antibiotikumot is, de most már természetesen tablettát írtam fel. Most pedig meg fogom vizsgálni - mondta az orvos, és kiküldte Krisztiánt a szobából pár percre.
   Aztán vette a sztetoszkópját s meghalgatta a tüdejét, utána megmérte a vérnyomását és megnézte a torkát.
- Pár nappal ezelőtt - kezdte az orvos higgadtan - amikor megvizsgáltam, még nagyon rossz állapotban volt, de szépen gyógyul. Mondja csak, visszatérő rémálmai vannak? - kérdezte pár pillanat múlva.
- Igen, úgy is mondhatjuk -felelte szomorúan.
- És miről álmodik? - kérdezte az orvos kíváncsian.
- Nem is tudom. Minden olyan sötét, hideg, és nagyon félek. Mintha víz sodorna, aztán hirtelen elsüllyednék. De nem vagyok biztos benne. Minden olyan zavaros.
- Értem. Akkor felírok néhány nyugtatót is, hogy nyugodtabban tudjon aludni. Nagyon fontos, hogy kipihenje magát, ez csak úgy lehetséges, ha az álma is nyugodt. 
- Rendben - sóhajtott a lány.
   Bálint doktor ezután, behívta a férfit, aki mindeddig türelmetlenül várakozott odakinn és elmondta neki, hogy most már megnyugodhat, mert a lány mindenképp fel fog épülni. Aztán titkos pillantását vetve Krisztiánra, így szólt:
- Már majdnem végeztünk is! Egyetlen kérdésem maradt csupán: biztos benne, hogy nem emlékszik semmire?
   A lánynak összeszorult a torka, s könnyes szemmel, csalódottan a takaróját markolászta. Miért hiszi mindenki, hogy hazudik? Miért hazudna ilyesmiben?
- Hát már maga is azt mondja, hogy nem mondok igazat?! - tört ki könnyek között a lány. - Nem, nem emlékszem semmire - kiáltotta rekedtesen mély csalódottsággal. - Még a saját nevemre sem emlékszem. Mit gondol, ez olyan jó érzés?!
- Kérem ne izgassa fel magát! - Nyugtatgatta az orvos s szemrehányó pillantást vetett Krisztiánra, aki nyomban lesütötte a szemét szégyenében. - Egy szóval sem mondtam, hogy hazudna -  nézett kedvesen a lányra. - Csak amikor megvizsgáltam, még a nyomát sem találtam fejsérülésnek. Ezért találom egy kicsit furcsának. De az emlékezetkiesésnek pszichés okai is lehetnek.
- És ez mit jelent pontosan? - kérdezte értetlenül Krisztián.
- Hát... - mondta elgondolkodva az orvos - én személyesen még sosem találkoztam ilyen esettel, pedig már huszonöt éve praktizálok, mivel igen ritka. De azért még hallottam hasonlóról. Szóval a hölgy nem azért nem emlékszik, mert nem tud, hanem mert nem akar emlékezni.
- Ez nevetséges - háborodott fel a lány. - Maga szerint én nem akarok emlékezni? Ezt, hogy gondolhatja?!
- Elnézést, azt hiszem az előbb rosszul fejeztem ki magam. Ez tulajdonképpen nem akarat kérdése. Az ilyen esetekben egy nagy trauma vagy valami szörnyű esemény az, ami kiváltja az amnéziát. Ilyenkor az elme blokkolja az emlékeket, így védve meg saját magát attól a fájdalomtól, amit az emlékezés okozna. Mert az, amit nem tudunk, nem is fáj, ugyebár!
- És ez az állapot meddig tarthat? - kérdezte Krisztián kíváncsian.
- Nem lehet tudni - felelte az orvos elgondolkodva. - Talán csak napokig, hetekig, de az is lehet, hogy hónapokig vagy évekig. Ez tulajdonképpen a pácienstől függ és persze attól, hogy mekkora trauma érte.
- Ez nem lehet igaz - mondta csalódottan a lány. - Nincs rá valami gyógymód? - kérdezte bizakodva.
- Sajnos nincs, csak a türelem. Talán hamarabb meggyógyulna, ha a saját környezetében lenne. De így egy kicsit tovább fog tartani -mondta az orvos, aztán Krisztiánhoz fordult: - Még mindig nincs semmi nyom, hogy ki is lehet valójában?  
- Nincs. Azt reméltem, ha felébred, majd ő elmondja, hogy hol lakik és hogy kicsoda, mert a barátom sajnos semmit sem talált. Bár az az igazság, hogy még csak Magyarországon kutatott az eltűnt személyek között, a határon túl még nem. Persze most már megvárjuk, míg jobban lesz, s csak azután fogja folytatni a nyomozást.
   Az orvos csak némán bólintott, jelezve ezzel, hogy teljes mértékben egyetért a férfival. A lány viszont ezzel szemben teljesen elkeseredett.
- Hát nincs senki, akinek hiányoznék?! - csordult ki ismét a könnye.
   Mindkét férfit szíven ütötték kétségbeesett szavai, de nem tudtak rá mit válaszolni. Végül az orvos lépett oda hozzá, s biztatóan megfogta a kezét.
- Ne aggódjon, kisasszony! Higgye el, minden rendbe fog jönni. Legyen türelmes és nyugodjon meg.
- Megpróbálok - felelte és letörölte a könnyeit.
   Végül, Bálint doktor elköszönt, Krisztián pedig kikísérte őt. Egészen a bejárati ajtóig egy szót sem szóltak egymáshoz. Ám ott az orvos visszafordult és így szólt:
- Nagyon jól tetted, hogy haza hoztad a lányt és nem egy kórházba vitted. A magány most mély depresszióba taszíthatná.
- Igen, jó neki - felelte feldúltan a férfi. - De megmondanád, mit kezdjek vele, hogy a nyakamon maradt?!
- Ejnye fiam - fordult hozzá Eduárd, biztatóan megveregetve a vállát. - Már évek óta ismerlek, szinte gyerek korod óta. Tudom, hogy nem vagy rossz ember, és remélem most sem kell csalódnom benned. Légy türelmes ehhez a lányhoz.
- Akkor azt is tudnod kell, hogy a türelem nem a legnagyobb erényem.
- Pedig most vissza kell fognod magad, hisz az imént te magad is láthattad, milyen ingatag a lelkiállapota, nem beszélve a rémálmairól és az emlékezetkieséséről. De ezeknél még nyugtalanítóbb az, ahogyan és ahol rátaláltál. Eleinte rossz ötletnek találtam, hogy itthon akarod gondját viselni, most viszont úgy látom, ez volt a legjobb amit tehettél. Nagy szüksége van most a támogatásotokra ahhoz, hogy felépüljön.
- Hát ez óriási! Már csak ez hiányzott nekem! - mérgelődött tovább Krisztián.
- Ne mond ezt! - rótta meg az orvos. - Inkább örülnöd kellene, hogy egy ilyen gyönyörű lányt vezérelt utadba a sors.
- Igen, ezt jól mondtad, gyönyörű lány. Épp ez vele a baj - sóhajtott szomorúan.
- Most már tényleg nem értelek, fiam.
- Nem is kell, hogy megértsd -felelte Krisztián titokzatosan, aztán így folytatta másra terelve a szót: - Mit gondolsz, elmondhatom már neki azt, hogy mi történt?
- Mármint azt, hogy hol találtál rá? Nem, semmi esetre sem. Félek, ez csak még inkább felzaklatná. Egyelőre ne mondj neki semmit. Már így is túl sokat tud. Várjuk meg, amíg visszanyeri az erejét, utána majd meglátjuk.
- Rendben.
   Az orvos távozása után, Krisztián tétovázva ment fel a lány szobájába. Fogalma sem volt arról, hogy mit is mondhatna neki. Zavarta az a tudat, hogy a lány láthatja a sebhelyes arcát, de főleg az, hogy kénytelen lesz a gondját viselni még egy ideig. Kopogott, de mivel nem kapott választ, benyitott. A lány könnyes szemmel bámult a semmibe, mintha csak a kinti félhomályt nézte volna, de a tekintete annál sokkal messzebbre nyúlott. Észre sem vette, amikor a férfi belépett.
   Krisztián pár pillanatig csak szótlanul állt s nézte a lányt, de amikor látta, hogy az rá se hederít, megszólalt:
- Talán zavarok? - kérdezte érdes hangon.
   A lány sietve letörölte a könnyeit, majd a férfi felé fordulva válaszolt:


A könyvet itt tudod beszerezni: