2018. április 9., hétfő

Interjú E. M. Miller szerzővel

Szeretném, meg köszöni E. M. Miller szerzőnek, hogy válaszolt a kérdéseimre. Nagy megtiszteltetés számomra. Az Örökség c. könyvet olvastam pár hónappal ezelőtt, és azt kell, mondjam nagyon jó történet. Már előtte is sokat beszélgettem a szerzővel, és úgy gondoltam készítek vele interjút, hogy közelebbről is meg ismerhessétek. 
Még egyszer köszönöm.

Nemrégiben jelent meg Az Örökség c. könyved. Mesélnél egy kicsit?




Hogyne! A történetet még a V. Aranymosásra írtam. Nagy lendülettel álltam neki a megírásának és adtam be a pályázatra. Ami napi szinten izgalom minden pályázó számára. Sosem kerültem ki.  A történetet eredetileg 2016 májusában landítottam a Wattpadon, amely azon nyomban az egyik felkapott írásom lett. Csak a messzi gondolataimban szerepelt, hogy könyvformában kiadásra kerüljön.  Ugyan ez év karácsony másnapján, szembe találkoztam a történettel egy blogdíj kapcsán. Az Örökség volt az egyik írásom, mellyel jelöltek a Láthatatlan Angyal díjra. 2017. februárjában hosszú küzdelem után közönség díjazott blogger lettem. Így került a történetem a kiadóhoz és került kiadásra 2017. augusztus 21-én. Lassan indult be, de elég szép számban fogyott az év végéig. Most egy kicsit stagnál, de nem is baj. Volt már egy könyvbemutatóm is, és a Nemzetközi Könyvfesztivál mellett, készülök a könyvemmel a Bonyhádi Völgységi Könyvfesztiválra is.

Tervezel folytatást a történetednek? Ha igen picit mesélsz róla?

Eredetileg nem terveztem. Így is adtam le a kézirat befogadót a kiadónak, hogy nem lesz folytatása a történetnek. De még javában tartott a szerkesztés, és messze voltunk a kitűzött megjelenési dátumig, amikor is sorban kaptam az üzeneteket a lelkes olvasóimtól, folytatást szeretnének a történetnek. Nehezen álltam kötélnek, hisz egy részesre terveztem.  Történt egy fordulat az életemben tavaly ősszel, és nekiálltam a történet folytatásának megírására, a Szövetség javítása mellett, ami épp izgul még a VII. Aranymosáson.  A történet folytatásának címe: Az Örökség II. A Csapda. 2018. januárjában landolt a második rész a Wattpadon. A harmadik rész megírásánál tartok. Lassan íródik, hisz hamarosan, nem egészen egy hét múlva részt fogok venni a 25. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon (2018. 04. 20.) ahol az első részét az Örökséget fogom dedikálni. Nagy tervem van az első részével, de ez egyelőre maradjon titok, hogy mi az.



Mikor kezdtél el igazán az írással foglalkozni?

Még alsós koromban. Minden nyári szünetben megírtam a nyaralási emlékeimet. Valahol megvannak a padláson.  Volt egy időszak, amikor ismét nekiálltam az írásnak. Magamnak írogattam.  Ez volt az írófióknak időszakom. Főiskolásként, az egyik vizsgaidőszakban kezdtem neki egy történet megírásának pihenésképp. Pár oldal lett belőle csupán. Abba is hagytam. Az írófiókból előkerültek a rég feledésbe merült kisebb szösszeneteim. Kicsit helyrepofoztam őket, s elkezdtem küldözgetni az anekdotáimat az egyik magazin számára. 2010-12 között jelentek meg. S ekkor álltam neki komolyan foglalkozni az írással, és indultam el az Aranymosás pályázatain minden évben. Azóta nincs megállás. Rengeteg történet kering a fejemben, amik még megírásra várnak.


Jól tudom, hogy szoktál verseket írni. Mikor kezdtél el verseket írni?

Ez így van. Az első verseimet, még a kétezres évek elején írtam középiskolában. Javarészt e versek jelennek meg a Poet oldalán. Van azért, frissen írt és megjelent verseim is. Valahogy rákaptam az ízére, és faragom a rímeket. Az elmúlt pár hétben pedig, vendégszerkesztő is voltam a Lendület magazinnál.

Közeljövőben milyen könyvek fognak megjeleni? Az olvasó mire számíthat?

Ezt nehéz elsőre megmondani. Még tart az Aranymosás, így még izgulok, hogy a Szövetség kikerül –e és túljut e az előszűrőn,és ha igen, pozitívan bírálják e . Ha nem, igyekszem még az idén kiadatni a történetet. Ez egy trilógia első része, és most írom a második részét. De szerintem idén, nem fog kiadásra kerülni könyvem. Bár sosem lehet tudni, mit tartogat a jövő.

A következő kérdésem miatt kicsit zavarban vagyok. Nem tudom szabad-e ilyet kérdeznem. De mivel írsz könyvet, így esetleg mesélnél a betegségedről? Tudom, hogy diszlexiás és díszgráfiás vagy. Mennyire nehéz az írás? Gondolom, sokan meglepődtek, hogy kiadtál egy könyvet, sőt verseket írsz.

Betegen születtem, amelynek, aminek egyik következménye, hogy a bal szememre alig látok.  És a másik következménye lett a diszlexia és a díszgráfia. Volt valaki, aki nem rég felnyitotta a szemem, és rávilágított arra, hogy büszkén vállaljuk mindazt, ami történt velünk. Sok híres ember is küzdött diszlexiával és díszgráfiával, és sok remek alkotást hagytak az utókor számára. Lásd Agatha Christie. Zseniális történeteket írt. Ő is diszlexiás és díszgráfiás volt.  Anyukám kitartó volt, és sokat foglalkozott velem, vitt fejlesztésről- fejlesztésre, és persze az én kitartó akaratomnak is köszönhetem azt, hogy leküzdöttem a problémámat. Meg akartam mutatni mindazoknak, akik lenéztek és kiközösítettek, hogy én is ugyanannyit érek, mind bárki más. Így már alsós koromban megfogadtam, ha felnövök író, leszek. Sokat olvastam, nemcsak hangosan, és írtam és írtam. Vannak még nehézségek, de fejlesztem magam. Kétszer vettem részt Mezővári Gyula írókurzusán, és persze a legjobb orvosság, ha írok.  De egy remek mentori segítségnek nagyon is örülnék. Őszinte leszek. Ahol lakom fogalmuk sincs arról, ki az E.M.Miller. Lassan 8 hónapja jelent meg a könyvem, még a helyi lapba sem kerültem be. (pedig tudnak róla, és pár szó erejéig meg is állítottak. De csak ennyi volt).   És soha sem fogok. Posztolgatom a dolgaimat az egyik közösségi oldalon található faddi csoportba, mindhiába. Persze akadnak kivételek, akik gratulálnak, nem törzsgyökeres Faddiak, kívülállók, akik nem ismernek. És büszkék arra, hogy a faluban él egy író. 

Elértem a legnagyobb célt az éltembe, és április huszadikán dedikálni fogok a Nemzetközi Könyvfesztiválon. Így üzenem minden olyan szerzőtársamnak, aki hasonló problémával küzd: mutassa meg a világnak, hogy ő is képes remek írásokat alkotni, kitartó erővel, képesek vagyunk közösen megmozdítani minden hegyet és elérni a legnagyobb álmainkat is.

Mit gondolsz mi lesz, mondjuk 5 év múlva?

Elismert író leszek-.)

Egy utolsó kérdés
Miért pont egy helyi legendát választottad történetül? Mit lehet tudni róla? (Jó ez kettő volt)

Jó kérés. Pár évvel ezelőtt, egy rendezvényen találkoztam a megyei lapunk egyik munkatársával,ő említette meg,hogy tudok e arról, hogy a megyeszékhelyünknek , Szekszárdnak volt egy vámpírja.  A névre már nem emlékeztem, csupán az maradt meg, hogy a férfit úgy hívták, hogy: A levegőbe repülő férfi. Utánajártam egy-két dolognak, és lassacskán körvonalazódni kezdett bennem a történet, és Joseph Benke alakja. Majd maga a történet felvázolása, végül a megírása. Eredeti címe A vámpír háza volt, csak később változtattam meg, és lett végül: Az Örökség. Hát valahogy így lett egy helyi legendából könyv-.)

A könyvet itt tudod megvenni a szerző oldalán:

E. M. Miller Szerzői oldala

A szerzőt a könyvfeszten is megtalálhatjátok: