2018. január 6., szombat

Kirsch Ákos:Vörös hó

~~~ Recenzió ~~~

Szeretném megköszönni szerzőnek Kirsch Ákosnak , hogy felkeresett és lehetőséget adott, hogy elolvashassam a Vörös hó c.könyvét. Számomra nagyon izgalmas, letehetetlen volt. Direkt lassan olvastam, hogy minél tovább tartson. De sajnos tegnap döbbenten vettem tudomásul, hogy bizony elfogytak a lapok



Kirsch Ákos:Vörös hó


Tartalom:

Egy csapat tudós Bouvet-szigetére utazik, hogy tanulmányozza a globális felmelegedés hatásait. 
Mikor egyik kollégájuknak nyoma vész a társai a keresésére indulnak. 
Ezalatt a partközelben horgonyzó hajó legénysége szintén baljós események tanúja lesz. Hamarosan mindkét csapat 
rádöbben, hogy a szigetnek számos titka van..



Vélemény
5/5

Hihetetlenül izgalmas könyvet kaptam a Szerzőtől még az ünnepek előtt. Mostanra tudtam elolvasni. Ezúttal is nagyon köszönöm Kirsch Ákosnak a lehetőséget, hogy elolvashattam. 
Igazán izgalmas,olvasmányos könyv volt. Nagyon élveztem.  Szóval a történet adva van egy tudós csoport,. Elizabeth legénység élükön egy erős,bátor kapitánnyal. És egy sor gonosz terroristákkal. Igazán izgalmas volt olvasni és izgulni mindkét csapatnak. Kapitány és legénység vajon eljut-e a szárazföldre? Tudós csoport megtalálják -e elvesztett barátjukat ? A szigetnek számos titka van, ahol mindenkire veszélyes.
Eközben ellenség nem tétovázik. Az ellenség zsoldos katonákból állnak veszélyes fickók,kik nem riadnak semmitől sem. Az első laptól az utolsóig igazán mozgalmas  volt. Figyelmem egy pillanatra sem lankadt. Mindkét csapatért izgultam,hogy végre találkozzanak. Akció mellett egy csepp romantikát is belecsempészet a szerző.  Volt bőven izgalom,hogy vajon életben maradnak -e illetve a kapitány és Alisha együtt lesz-e. Minél tovább haladt a történet úgy derültek ki a titkok. Ki az áruló,a megmentő. S miért jöttek a zsoldos katonák szigetre.  A történet második fele Vörös aktában kiderül ki felel ezért a tragédiáért, az akcióért. Bertucci Ügynök vagyis Leonardo színre lép. Olyan volt,mintha egy kedvenc sorozatomat néztem volna. Tudjátok MI5 - Titkosszolgálat. Nagyon filmszerűen hatott rám. Még izgalmasabb lett ,alig győztem lapozni. Csak faltam a betűket. Azt hiszem elmondhatom igazán nagyot alkotott a szerző.  Utoljára ilyen hasonlót Tom Clancy : Rettegés arénája könyvnél olvastam jót. 
Szóval Kirsch Ákos szívesen olvasnék még hasonló könyvet. Bátran ajánlom aki szereti az izgalmat,akciót ,feszültséget s nem zavar ,ha pici romantikus  szál van benne. Engem teljesen megvett.


Kedvenc jelenet:

"Jack gondolatainak örvénylő kavalkádja a hajón történt események körül forgott, állandóan eszébe juttatva, amit Otto árult el neki, mígnem Alisha kedves arca jelent meg lelki szemei előtt. Melegség költözött a szívébe, melyet a vihar látványa azon nyomban elűzött, jéghideg aggodalomnak engedve át a helyét. Tekintete a sziget sötét tömege felé fordult, és csak remélte, hogy a nő biztonságban van az elemek tombolása közepette! "

"  Elhaladt a tábor közepén álló ládák mellett, ám hirtelen megtorpant, ahogy az egyiknek felnyitva találta a tetejét. A speciális, hidegnek ellenálló, műanyag ládát megvizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy felfeszítették. A horpadások a láda szélén egyértelműen tanúskodtak róla. Átnézve a benne lévő felszerelést, kiderült, hogy a geológusokhoz tartozott, és valószínűleg elemeltek belőle valamit. Legalábbis nagyon úgy tűnt.
A titokzatos alak lehetett a tettes, és bizonyára kíváncsi volt, mit tartalmazhatott a láda. Valaki igenis járt itt. Bernard visszagondolt Nyikolaj szavaira az ebédnél, de rögtön megfeddte magát, amiért teret engedett hasonló vad ötleteknek, mint egy kísértetsziget.  "

"Felhasználva a geológusok által hozott felszerelést: hótalpakat, jégcsákányokat – habár egyet sehol sem találtak – köteleket és egyéb kellékeket, a csapat felkészült az útra, hogy megtalálják Bernardot. Az idő múltával aggodalmuk nőttön-nőtt, ha arra gondoltak, hogy a biológus sebesülten kóvályog valahol a sziget belsejében, egyedül és rémülten. 
Közeledett az este, és a látási viszonyok csak rosszabbodtak, de már meghozták a döntést. Rövidesen elhagyták a tábort. Habár leszállt a sötétség, és a csillagokat felhők takarták, az előttük húzódó havas terület fehéren „ragyogott”, kirajzolva a domborzatot. Az Olavtoppen távoli, égbe törő csúcsa letűnt idők óriásaként tornyosult föléjük. Fenyegető jelenléte próbára tette elkötelezettségüket, amint nekivágtak a gleccsernek, melyen átkelve megkerülhetik a hegységet. 
A hideg, vastag kabátjuk, kesztyűik és az arcukat takaró sálak ellenére, könyörtelenül behatolt ruháik résein, emlékeztetve őket, hogy mégiscsak a Déli-sark közelében járnak. 
Lépteik alatt ropogott a hó, miközben reménykedve törtek előre a sziget belseje felé."

A könyvet itt tudod megvenni: