2018. május 2., szerda

Gergely Melinda: Új életre ébredve ( Beleolvasó)

Újabb beleolvasót hoztam nektek. Ezúttal Gergely Melinda: Új életre ébredve c. könyvből hoztam egy kis részletet. 18 oldalt kaptam és 2  részletben  fogom majd hozni. Köszönöm Gergely Melinda szerzőnek, hogy engedélyezte a megosztását. Hetente két napon szerda és pénteken. 


Gergely Melinda: Új életre ébredve



Tartalom:


Csupán néhány embernek adatik meg az a lehetőség, hogy tiszta lappal, elölről kezdje az életét. A fiatal és gyönyörű lány már akkor tudja, hogy egy egészen új életre nyitotta ki a szemét, amikor felébred a hatalmas, isten háta mögötti birtokon. Emlékek nélkül, összezavarodva teljesen rá van utalva a megmentőjére, Krisztiánra. Egy komor és megkeseredett férfira, aki csúf arca ellenére szinte első perctől kezdve beférkőzik a lány szívébe.

Részlet a könyvből:


ELSŐ RÉSZ

AZ ÚJ ÉLET KEZDETE

I Fejezet

„Azt hittem az emberek majd elfogadnak olyannak amilyen, vagyok, de tévedtem. Az emberek mindig csak azt látják, amit látni akarnak, semmi többet. Miattuk pedig nem fogok megváltozni.”

   A lány szép lassan kinyitotta a szemét, de a körülötte lévő világot mély homály fedte. A szempillái ólomként nehezültek el s szinte maguktól lecsukódtak. Feketébe öltözött az álma. Sötét, nyomasztó, s már - már fullasztó fekete ködbe, ahonnan nincs kiút. Csak egyetlen gondolat járt a fejében: „Nem szabad elaludnod. Nem szabad... Ébren kell maradnod, minden áron.” Ezeket, a szavakat mondogatta magában, de csak gondolatban, mert a torka annyira égett, hogy egyetlen szó se jött volna ki rajta.
   Víz morajlott körülötte. Fázott. A teste ernyedt volt és fáradt. Már a szemét sem bírta kinyitni. Mintha kicsúszott volna valami a kezéből, amit mindeddig szorongatott. Tudta, hogy valami fontos dolog lehetett az, de nem tudta, mi. Érezte, ahogy a testét hullámok simogatják, s lassan lehúzzák a mélybe. Nem maradt ereje ellenkezni. Mintha egyenesen a halál karjaiba zuhant volna. Mégsem félt, inkább végtelen nyugalmat érzett.
   „Végre vége”, futott át az agyán. Már arra sem vette a fáradságot, hogy levegőt vegyen, hisz értelmetlen lett volna, mert a víz teljesen magával sodorta. Ám abban a pillanatban egy erős kéz szorítását érezte a csuklóján, amely megragadta s egyetlen mozdulattal a víz felszínére rántotta őt.   
   „Már túl késő”, gondolta. Körülölelte a sötétség, aztán vakító fény. Hirtelen egy hatalmas kovácsoltvas kapu előtt találta magát, amely kitárult előtte. A fény, ami odaát várta, melegséget, nyugalmat és túlvilági boldogságot árasztott magából. Olyannyira, hogy nem volt más vágya, mint oda belépni. Oda, ahol nincs több fájdalom és boldogtalanság. Elindult, de ahogy az első lépést megtette, erős szorítást érzett a mellkasában, és nagyon messziről, egy erőteljes, szinte parancsoló férfi hangot hallott, ami ezt mondta: „Gyere vissza! Nem engedem, hogy meghalj!” Aztán a kapu hirtelen bezárult előtte, hangos szinte visszhangszerű szózat kíséretében: „Még nem jött el a te időd! Eredj vissza és kezdj új életet.”
   Abban a pillanatban felpattantak a szempillái. Tágra nyílt szemmel, dobogó szívvel bámult a semmibe, mint aki egy rémálomból ébredt fel.”

A könyvet itt tudod beszerezni: