2018. március 13., kedd

Robin O’Wrightly – Tripiconi sztori 1. rész: Az amulett rejtélye (Beleolvasó)

Robin O’Wrightly – Tripiconi sztori 1. rész: Az amulett rejtélye 
(Beleolvasó)

Kedd van, akkor újra Beleolvasó.: Tripiconi sztori 1. rész: Az amulett rejtélye c. könyvből hozom a 3-ig részt. Remélem, tetszenek a részletek.



Tartalom:

Van ​egy hely, amelyet soha nem fogunk megtalálni a térképen, hiába keressük: ez Tripicon, egy szigetállam az Észak-Atlanti-óceán kellős közepén. A valaha szebb napokat látott, ám most már csak vegetáló birodalomban az uralkodó Ponti-hercegség teljesen modern, de mindentől elzárt életét éli. 
Egy augusztusi szombat délelőttön az unatkozó koronaherceg, Matteo még nem is sejti, hogy aznap délután kezdődik csak el a Tripiconi sztori hihetetlen története: az első, Az amulett rejtélye című részben, egy hét leforgása alatt teljesen a feje tetejére áll a világ. Az oka egy titokzatos, „tengertörött” idegen fiú, akit félholt állapotban, egy különös nyakékkel együtt, a parton talál meg Arabella kishercegnő, Matteo unokatestvére. 
Innentől kezdve nincs megállás: a pörgő lendületű, fiatalos humorral átszőtt, ismeretanyagban és párbeszédekben gazdag, érzelmes kalandfolyamban sok kérdés és kétely merül fel. 
Vajon ki lehet ez a srác, és mit akarhat Tripiconban? Mi az a türkizkék fényű kristály, melyet a nyakában hord? És mi történik akkor, ha ellopják tőle? Vajon megtalálják-e a kérdésekre a választ, amikor szorít az idő? 
Keresd a többi részt is, és olvasd el, hogy megtudj mindent!


Részlet a könyből:
( Szerző engedélyével )


A kisherceg megrökönyödött, mert nem szoktak asztali áldást mondani, legalábbis időtlen idők óta nem hangzott el Isten neve a falak között.
– Ünnep van? – bújt ki a száján az őszinteség, amelyet általában szemtelen jelzővel illetnek a felnőttek. A hosszúkás, ovális ebédlőasztalt körbe ülő családtagjai pillantásaiból ítélve, jobbnak látta, ha nekiáll imádkozni
– No, nem az életéért, csak az ételéért.
– Nem vagy vicces! – suttogta bele fülébe a húga az áment követően. Az unokatestvérei amúgy jót nevettek a fiú beszólásán, igaz, csak utólag, amikor már nem nézte őket árgus szemekkel egy felnőtt sem. A nyugodt, szombati ebédet csöndben költötték el, ám Matteót ez már nem zavarta, inkább megfontoltan és jóízűen evett, miközben azon gondolkodott, mivel dobhatná fel az előtte álló, rémesen egyhangú délutánt. Voltak tippjei, mivel nagyon jó fantáziával rendelkezett, de még csak elképzelni sem tudta volna azt, ami végül bekövetkezett, és amely gyökeresen megváltoztatta a nyári szünidejét, sőt, még az életét is…

2. Daniella

– Mi bánt, kicsim? – simogatta meg Daniella rakoncátlan fürtjeit édesanyja Kiürült az ebédlő, leszedték a terítéket és elmosogattak maguk után, majd mindenki a dolgára igyekezett. Csak
egy vérig sértett kislány üldögélt az üres asztal fölött. Mikor véget ért az ebéd, ő is segített leszedni a mosatlan edényeket, de aztán kivonta magát a munka alól. Beatrice hercegnő melléült, hogy vigasztalja kicsit, mert látta, hogy a kishercegnő szótlan lett és szomorú.
– Olyan igazságtalan, hogy mindig Matteo pártját fogjátok! Bezzeg, ha én csinálok valamit, mindjárt összeszidtok! – durcáskodott a kislány.
– Jaj, ne butáskodj, hiszen most pont őt vontam kérdőre a késés miatt, mert tudtam, hogy te például már nagyon éhes, voltál – karolta át az anyuka a vállát és magához húzta.
– De nem hiszem, hogy ez bánt igazán, mert olyan jól megvagytok, sokat játszotok együtt, most inkább valami más van a háttérben… Jól érzem? Beatrice finoman megpöccintette Daniella orrát, amolyan kedvesen-viccesen, ahogy csak az anyukák tudják a lányaikkal játszani ezt, hogy jobb kedvre derüljön, de most nem ért célt: Daniella morcosan összehúzott szemöldökkel és szájjal keresztbe csapta a karjait, majd hirtelen elfordult anyjától úgy, hogy belecsikordult a nagy ebédlőszék is, amin ült.
– Jaj, Anyu, tudod, hogy unatkozom! U-nat-ko-zom!


Ha tetszett a történet ,akkor itt tudod beszerezni: