2018. február 18., vasárnap

Török Viola: Soha ​ne nézz vissza!

~~~ Recenzió ~~~

Török Viola: 
Soha ​ne nézz vissza! 



1 hónappal ezelőtt kaptam kézhez a verses könyvet. Régen olvastam már verses könyvet. Különös izgalom fogott el.  Olvastam már pár részt belőle a moly oldalon. Már akkor nagyon tetszett. Nagyon köszönöm Török Viola költőnek, hogy elolvashattam illetve még olvashatom a verses könyvét. 


Tartalom:

Annyiszor kudarcba fulladt ez a "lépjek túl rajtad” dolog, 
hogy végül feladtam. 
Csak ültem háttal a jövőnek, arccal feléd."

A kötet egy pár éves intervallumot foglal magába, egy első szerelem kis történetét. 
Bár lehet felesleges beskatulyázni, mert a csalódás, a szerelmi bánat semmilyen korban nem emészthető könnyen. Túllépni, és felejteni nehéz, főleg ha a sors mindig azzal tréfál meg, hogy a legrosszabbkor botlasz bele a feledni kívánt emberbe. Éppen ezért talán mindenki tud azonosulni bizonyos fejezetekkel. 
A versek többsége megtörtént eseményeken alapul, de fantáziaírások is megtalálhatók benne. Az írásmód, illetve a történet részletessége, az illusztrációkkal együtt magával ragadja az olvasót.

"Soha ne nézz vissza… csak ha már biztos vagy magadban annyira, 
hogy nem szaladsz vissza a délibáb után!"

Véleményem 
5/5


A verses könyvet még január vége felé kezdtem el olvasni. De még mindig olvasom. 
Hogy miért nem végeztem? Mert annyira tetszik és élvezem az olvasást. Igazán megható, gyönyörű a vers. Benne van minden érzelem és a gondolatok. Úgy érzem végtelenségig, tudnám olvasni. S talán ezért is nem tudom befejezni. Mert, ha befejezem, akkor nem lesz mit olvasni és gondolkodni. Vannak kedvenc verseim és olyan is, amit szívem szerint ki írnám az oldalamra, és világgá kürtölném, igen ez a kedvencem, a legszebb, legfájdalmasabb és ebben a versben van döntés súlya is. Számomra a vers egyet jelent a menedékkel. Menedék a sötét világból, valóságból. Versei olyan gondolatokat ébreszt, írva vannak, amikkel egyetértek. Amire azt mondhatom pont, ugyanezt érzem. 
Bátran ajánlom, aki szereti a verseket, elmerül benne és megérzi költő mondanivalóját, gondolatait. 
És nem említettem az illusztrációkat, amit röstellem. Nagyon gyönyörűen és pont azt mutatja, ami versnek mondanivalója van. Kedves Viola gyönyörű verseid vannak. Ne haragudj, ha nem fejeztem még be. De félek abbahagyni. Esténként, amikor olyan hangulatom van, fogom magam, leveszem a polcomról, kinyitom, ahol tartok és olvasom. Lelkemnek jót tesz, nyugtatóan hat. Bár a legtöbb vers szomorúságról, kíntól és fájdalomról szól. De úgy gondolom érdemes elolvasni. 


A kedvenc versem: 


"Vámpír létem alatt most először könnyeztem, 
A fekete márványkőre feküdtem.

A régi emlékekkel játszottam, 
Milyen boldogok voltunk együtt, arra gondoltam.
Több mint hetven éve nem láttam már a Napot, 
Pedig a fényben volt a legszebb a mosolyod…

És a két szemed… ezekkel a gondolatokkal 
Felkészültem, hogy felhagyok ezzel az árnyvilággal.

A horizonton apró fények, lassan felkel a Nap, 
Ragyogtak a márványon gyönyörű sugarak.

Vakító fénybeborult minden, 
S lángba borult vámpírtestem."

/Török Viola - Vámpír c. vers részlet/


A könyvet itt tudod megrendelni: