2017. október 20., péntek

Sütő Enikő - Nem tarthatsz vissza II.rész

Következő részlet Nem tarthatsz vissza sorozat második kötetéből hozok,szerző enngedélyével.


Sütő Enikő - Nem tarthatsz vissza II.rész






Mosolyogva, gyors léptekkel tettem meg a távolságot, ami kettőnk között volt, és a karjaiba vetettem magam. A jó programok és a kiváló társaság ellenére egész nap hiányzott. A közelsége, a mosolya, a teste melege, az érzés, ahogy hatott rám a jelenléte. Nekidőltem, és egy rövid csókban forrt össze az ajkunk. Keze a csípőmre vándorolt, a fáradtság pedig lassan adrenalinná alakulva párolgott el a szervezetemből. Újra erőt vett rajtam az izgatottság a közös élet gondolatára. Persze, hisz egy ideje már most is szinte együttlaktunk, de egy közös otthon azért egész más.
- Szia! - súgtam a szájába, ahogy egy pillanatra szétváltak az ajkaink, majd hagytam, hogy újra csókban forrjon össze a szánk. Éreztem, hogy hiányoztam neki.
- Szia! - viszonozta mosolyogva, miután kifulladtunk a csókban. - Fáradtnak tűnsz! - jegyezte meg kisimítva az arcomból egy kósza tincset.
- Így jár az, aki elhanyagolja a gyakorlást! - jegyeztem meg játékosan. - De ezt nekem kellett volna mondanom, hisz egész nap próbáltatok!
- A zene számomra nem fáradság, hanem öröm! Mindig megnyugtat és felfrissít, energiával tölt fel.
- Az jó, mert terveim vannak veled még ma este! - suttogtam a fülébe, és éreztem, ahogy megugrik a férfiassága - Nem pont erre gondoltam! - tettem hozzá nevetve.
- Nem? Pedig egész nap nem láttalak, Brie, és ebben a nadrágban olyan kívánatos vagy… - mondta lassan vágytól fűtött hangon, és a keze csípőmről lassan a fenekemre csúszott, majd magához húzott.
- Még nem terveztem azt, hogy hazamegyünk! - préseltem ki magamból a szavakat elakadó lélegzettel. - Ha már itt vagy, először el szeretnélek vinni valahova!
- Nem kell ahhoz hazamennünk, hogy a fellegekbe repítselek! - mondta halkan, miközben a számat nézte, a fenekemet markolta, és szinte éreztem az ereimben, ahogy lassan elkezd forrni a vérem.
A táskám lassan lecsúszott a vállamról, és a földön landolt. A kezemet a nyaka köré fontam, és próbáltam valami értelmes választ kipréselni magamból. Hirtelen mozdult, mire észbe kaptam, már a motorháztetőn feküdtem, ő pedig fölém tornyosult. Kezem a hajába túrt, enyhén ziháltam, és mielőtt visszatérhettek volna a normális gondolataim, a szája lecsapott az enyémre. Szenvedélyesen, mohón és éhesen csókolt, amivel sikeresen fel is élesztette testemben a vágyat. A lábaim önként szétnyíltak utat engedve neki, hogy közelebb férjen hozzám. A teste az enyémhez simult szinte teljes hosszában, és éreztem a hasamon a vágyát.
„ Egy nyilvános parkolóban vagytok Brianna!”
Kúszott egy gondolat ködös agyamba, de képtelen voltam már megérteni a szavak valódi jelentését. Éreztem, ahogy kicsit feljebb tol egy határozott mozdulattal, de egy percig sem engedte el ajkamat. Birtokolóan tapadt rám, és a nyelvünk őrült táncot lejtett. Nem akartam, mégis önkéntelenül hozzápréselődtem még jobban. Keménysége félreérthetetlenül csiklómhoz dörzsölődött. A vágy tűzként söpört végig a gerincemen, és már el is felejtettem, hogy köztünk van a vékony nadrágom és a leheletvékony tangám. Olyan volt, mintha hozzám érne csupaszon, és a vágy nedvesség formájában öntött el a combom közét. Kizártnak tartottam, hogy nem nedvesedett át teljesen a bugyim és a nadrágom. Még mindig vadul csókolt birtokolva a számát, miközben éreztem, ahogy a legérzékenyebb pontomhoz dörzsöli magát.
„ Egy parkolóban vagytok, Brianna!”
Kúszott újra a gondolat ködös agyamba, de nem tudtam, mit is kéne tennem. Képtelen voltam bármi másra figyelni, mint csókja ízére és a pontra, ahol testünk összeért. Vadul csókolt, és én képtelen voltam józanul gondolkodni. Birtokolta a számát, mohón, kéjesen, szenvedélyesen csókolta, a nyelve már olyan vad tempóban táncolt az enyémmel, hogy szinte beleszédültem. Már nem voltam képes semmilyen gondolatra, csak a testem vad reakciójára és Kaden közelségére koncentráltam. Magam is meglepődtem, amikor testem elkezdett remegni, és lassan elért az orgazmus. Kaden csókja minden egyes nyögésemet, sikolyomat elnyelte.
Amikor végeztem, olyan gyengéden csókolt meg, ami felért egy szeretkezéssel.
Huncut mosoly játszott a szemében, amikor kicsit elhúzódott tőlem, én pedig pihegve próbáltam összeszedni magam. Hát, kétséget kizáróan életem egyik legjobb szabadtéri élménye volt, mégis utáltam. Itt az árvaház parkolójában, ahol bárki megláthat, úgy elvette az eszemet, hogy képtelen voltam megálljt parancsolni magamnak. De azért még jobban, hogy testemben nem megszűnt a vágy, hanem felfokozódott. Hiába éltem át egy őrültes orgazmust, most még inkább vágytam arra, hogy bennem legyen.
- Nem azt mondtad, hogy az orgazmusom pillanatait meg szeretnéd megtartani magadnak? - kérdeztem durcásan, és hagytam, hogy felhúzzon. Ahogy felültem, kicsit előrébb csúsztam, a lábam közé állt, és a testünk még mindig összeért.
- Meg is tartottam! - felelte nevetve, én pedig haragosan próbáltam összeszedni rakoncátlan hormonjaimat. - Nézz körbe, Brie, ez az árvaház parkolója! Itt ilyen későn már senki nem jár!
- Ezt soha nem tudhatod! - feleltem még mindig durcásan, bár egyáltalán nem azért, amiért ilyen észveszejtő orgazmusban részesített a kocsim motorháztetején, hanem mert mindig többet kívántam, és közel voltam a ponthoz, hogy hazavigyem, és ágyba rángassam a lakásnézés helyett. Gyengéden megemelte az államat, és lágyan megcsókolt. Ebben a pillanatban a testem semmi másra nem vágyott csak arra, hogy kapcsolatban legyen vele. Önkéntelenül is egy picit lejjebb csúsztam, hogy minden porcikánk egymáshoz préselődjön. Éreztem, ahogy elmosolyodik, és elhúzódik tőlem egy kicsit.
- Szóval nem is az a bajod, hogy nyilvános helyen orgazmusban részesítettelek, inkább azért durcáskodsz, mert nem volt elég? - kérdezte, és éreztem, ahogy rázkódik a visszafojtott nevetéstől. Utáltam, amiért ilyen jól kiismert engem is és a testemet is.
- Utállak! - löktem el magamtól játékosan, és leugrottam a motorháztetőről. Próbáltam összeszedni magamat és a méltóságom morzsáit, amíg Kaden jóízűen nevetett a hátam mögött.
- Folytathatjuk, Brie!- lépett a hátam mögé, súgta a fülembe, és a kezét a csípőmre csúsztatta. Az összes idegvégződésem megborzongott, és bizseregni kezdtem. Semmi másra nem vágytam, minthogy belém hatoljon, és keményen a magáévá tegyen. - Nézz körbe, nincs itt egy lélek sem! Haragszol rám? - kérdezte halkan, hiszen már jó pár perce csak álltunk, és nem feleltem semmit. Nem értette, hogy össze kell szednem magam. Úgy hatott rám, akár egy hurrikán. Felkapott, magával ragadott, szédítő magasságokba repített, és hirtelen a földre ejtett. Ilyenkor kellett némi idő, hogy újra ura legyek a testemnek, reszkető lábamnak, a gondolataimnak.
- Nem! De szeretném, ha úgy csinálnánk, ahogy a normális emberek! Vagy legalábbis nem élnénk a nemi életünket teljesen nyilvános helyen, ahol bárki megláthat!
- Rendben! - fordított maga felé. A szeme még mindig vidámságot tükrözött. - Ünnepélyesen megígérem, hogy soha többet nem részesítelek orgazmusban az autód motorháztetején!
- Azt nem mondtam.Inkább mondd azt, hogy soha többet nem részesítesz orgazmusban egy nyilvános parkolóban, ahol bárki megláthat! - feleltem, miközben éreztem, ahogy pipacsvörösre változik az arcom színe.
- Szóval, egyáltalán nem volt ellenedre? - kérdezte játékosan, én pedig szigorú pillantást küldtem felé. - Oké! - emelte fel megadóan a kezét.
- Nem feszegetem tovább a témát! Úgyis láttam, hogy nagyon is élvezted a helyzetet! Most te jössz! Mondd, mit terveztél ma estére!
- Inkább megmutatom! - feleltem mosolyogva, és hirtelen elpárolgott minden bosszúságom, ahogy eszembe jutott a lehetséges közös otthonunk. - Ülj be az autóba! - utasítottam, amíg a táskámat a hátsó ülésre dobtam. Ő pedig szó nélkül engedelmeskedett, és helyetfoglalt az anyósülésen.

A szerző oldalán meg is lehet vásárolni.